A jogalkotói hatáskör 

A képviselő egy parlamenti bizottságban jelentést készít egy „jogalkotási szövegre” vonatkozó javaslatról, amelyet a jogalkotói kezdeményezés kizárólagos jogával rendelkező Bizottság terjesztett elő. A parlamenti bizottság megszavazza, adott esetben módosítja a jelentést. A módosított szöveg plenáris ülésszakon is szavazásra kerül, ezáltal az Európai Parlament kialakítja álláspontját. Ez a folyamat egyszer vagy többször is megismétlődik, az eljárás típusától és attól függően, melyik szakaszban sikerül megegyezésre jutni a Tanáccsal.

A jogalkotási aktusok elfogadása tekintetében kétféle eljárás különböztethető meg. A rendes jogalkotói eljárás (az együttdöntés) során az Európai Parlament a Tanáccsal egyenrangú félként lép fel, a különleges jogalkotói eljárások pedig kizárólag rendkívüli esetekre alkalmazandók, és ezek során a Parlamentnek csupán tanácsadói szerepe van.

Bizonyos kérdésekben (például adóügy) az Európai Parlament csupán tanácsadó véleményt nyilvánít – ezt az eljárást nevezik konzultációnak. Bizonyos esetekben a Szerződés kötelezően előírja a konzultációt, mert a jogalap ezt elengedhetetlenné teszi, ilyenkor a javaslat csak akkor emelkedhet jogerőre, ha a Parlament véleményét nyilvánított. Ilyen esetben tehát a Tanács nem jogosult kizárólagos döntéshozatalra.

A rendes jogalkotási eljárás egyenlő súlyt ad az Európai Parlament és az Unió Tanácsa számára a különféle területeken (például gazdasági irányítás, bevándorlás, energia, közlekedés, környezetvédelem és fogyasztóvédelem). Az európai jogszabályok döntő többségét az Európai Parlament és a Tanács közösen fogadja el.

Az együttdöntési eljárást az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződés vezette be (1992), az Amszterdami Szerződés (1999) pedig kiterjesztette és hatékonyabbá tette. A 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződéssel a rendes jogalkotási eljárásnak átkeresztelt eljárás vált az uniós döntéshozatali rendszer fő jogalkotási eljárásává.

A korábban hozzájárulási eljárásnak ismert egyetértést az 1986-os Egységes Európai Okmány vezette be, két területen: az Európai Unióval megkötendő társulási, illetve csatlakozási megállapodásokra vonatkozóan. Az eljárás hatályát a Szerződések minden későbbi módosítása során kiterjesztették.

Az egyetértést mint nem jogalkotási eljárást általában az Európai Unió által tárgyalt bizonyos megállapodások ratifikálására alkalmazzák, illetve az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének értelmében vett alapvető jogok súlyos megsértésének esetében, valamint az EU új tagjainak felvételére vagy az EU-ból történő kilépés tekintetében kötendő megállapodásokra.

Az egyetértés jogalkotási eljárásként alkalmazandó a hátrányos megkülönböztetés leküzdésére irányuló új jogszabályok elfogadásakor is, és a Parlament számára most már akkor is vétójogot biztosít, ha az EUMSZ 352. cikkével összhangban a kiegészítő általános jogi alapot alkalmazzák.

A négy fő jogalkotási eljárás mellett léteznek egyéb, az Európai Parlament által egyedi területeken alkalmazott eljárások is.

Véleménynyilvánítási eljárás az Európai Unió működéséről szóló szerződés 140. cikkének értelmében (monetáris unió)
A Bizottság és az Európai Központi Bank jelentéseket készít a Tanács számára arról, hogy az eltéréssel rendelkező tagállamok milyen előrehaladást értek el a Gazdasági és Monetáris Unió megvalósításával kapcsolatos kötelezettségeik teljesítése tekintetében.

A Tanács az Európai Parlament véleménynyilvánítását követően és a Bizottság javaslatára határoz arról, hogy az eltéréssel rendelkező tagállamok közül melyek teljesítik az egységes pénznemnek az EUMSZ 140. cikke (1) bekezdésében előírt kritériumok alapján történő bevezetéséhez szükséges feltételeket, és megszünteti e tagállamok eltéréseit. A Parlament ebben az eljárásban tömbszavazással szavaz a módosításokról, és módosító javaslatot nem tehet.

A szociális párbeszédre vonatkozó eljárások
Az Unió – egyéb célkitűzései mellett – a szociális partnerek közötti párbeszéd fejlesztésére törekszik, különösen megállapodások vagy egyezmények megkötésének lehetővé tétele céljából.

Az EUMSZ 154. cikkének megfelelően a Bizottság feladatai közé tartozik a szociális partnerekkel folytatott, uniós szintű párbeszéd előmozdítása, ezért a Bizottság a szociális partnerekkel való konzultációt követően a Parlament elé terjeszti az uniós közösségi fellépés lehetséges irányvonalait.

Minden bizottsági dokumentumot, illetve a szociális partnerekkel kötendő minden megállapodást az Európai Parlament illetékes bizottsága elé terjesztenek. Ha a szociális partnerek között megállapodás jött létre, és közösen kérelmezik, hogy a megállapodást az Európai Unió működéséről szóló szerződés 155. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Tanácsnak a Bizottság javaslatára meghozott határozatával hajtsák végre, az illetékes bizottság a kérelem elfogadását vagy elutasítását ajánló állásfoglalási indítványt terjeszt elő.

Önkéntes megállapodások vizsgálatára vonatkozó eljárások
Ha a Bizottság a jogalkotás helyett inkább az önkéntes megállapodásokhoz kíván folyamodni, erről tájékoztatja az Európai Parlamentet. Az illetékes parlamenti bizottság a 48. cikknek megfelelően saját kezdeményezésű jelentést készíthet. Ha a Bizottság önkéntes megállapodást szándékozik aláírni, erről tájékoztatja az Európai Parlamentet. Az illetékes parlamenti bizottság állásfoglalásra irányuló indítványt nyújthat be, amelyben a javaslat elfogadását vagy elvetését indítványozza, és pontosítja mindazokat a feltételeket, amelyektől a javaslat elfogadása vagy elvetése függ.

Kodifikáció
A hivatalos kodifikáció azt az eljárást jelenti, amelynek célja a kodifikáció tárgyát képező jogalkotási aktusok hatályon kívül helyezése, és azoknak egy közös jogalkotási aktussal történő felváltása. A jogalkotási aktus e megerősített formájában magában foglalja az első hatályba lépése óta eszközölt valamennyi módosítását. Egyetlen lényegi módosítást sem tartalmaz. A kodifikáció lehetővé teszi az EU jogi szabályozásának – amely gyakori módosításokon esik át – átláthatóbb olvasatát. A Parlament jogi ügyekben illetékes bizottsága megvizsgálja a Bizottság kodifikációra irányuló javaslatát. Amennyiben az lényegi módosításokat nem tartalmaz, a 46. cikkben előírt jelentés elfogadására vonatkozó egyszerűsített eljárás alkalmazandó. A Parlament egyetlen szavazással, módosítások és vita nélkül határoz.

Végrehajtási és felhatalmazáson alapuló rendelkezések
A Bizottság a meglévő jogszabályi keretek között végrehajtási rendelkezéseket hozhat. E rendelkezések tervezetét a tagállamok által delegált szakértőkből álló bizottságok elé terjesztik, és tájékoztatásul vagy vizsgálat céljából megküldik az Európai Parlament számára. A Parlament az illetékes parlamenti bizottság javaslatára állásfoglalást fogadhat el az intézkedéssel szemben, kimutatva, hogy a Bizottság tervezetében foglalt végrehajtási intézkedések túllépnek az érintett jogi aktusban előírt hatáskörön, a tervezet nem áll összhangban az alapját képező jogi eszköz tartalmával vagy nem tartja tiszteletben a szubszidiaritás és az arányosság elveit, ezért a Parlament kéri a Bizottságot, hogy vonja vissza vagy módosítsa a végrehajtási intézkedések tervezetét, illetve a megfelelő jogalkotási eljárás alkalmazásával terjesszen elő másik javaslatot.

Amennyiben egy jogalkotási aktus a Bizottságot felruházza egy jogalkotási aktus bizonyos, nem lényegi elemeinek módosítására vagy kiegészítésére vonatkozó hatáskörrel, úgy az illetékes bizottság megvizsgál bármely, a Parlamenthez ellenőrzés céljából eljuttatott, felhatalmazáson alapuló jogi aktust, és a jogalkotási aktus rendelkezéseivel összhangban, állásfoglalásra irányuló indítvány formájában a Parlament elé terjeszthet bármely megfelelő javaslatot.

A jogalkotás kezdeményezése a Bizottság joga. A Lisszaboni Szerződéssel megerősített Maastrichti Szerződés azonban a jogalkotási kezdeményezés jogával ruházta fel az Európai Parlamentet, lehetővé tette ugyanis, hogy javaslat előterjesztésére kérje fel a Bizottságot.

Éves és többéves programok
A Szerződés értelmében a Bizottság kezdeményezi az Unió éves és többéves programjait. A Bizottság ennek érdekében elkészíti munkaprogramját, ez a Bizottság hozzájárulása az Unió éves és többéves programjaihoz. Az Európai Parlament már a Bizottság munkaprogramjának tervezése során együttműködik a Bizottsággal, és a Bizottság figyelembe veszi a Parlament által e szakaszban kifejezésre juttatott prioritásokat. A program Bizottság általi elfogadását követően a Parlament, a Tanács és a Bizottság között háromoldalú megbeszélés kezdődik az Unió programjára vonatkozó megállapodás kialakítása érdekében.

Az eljárási szabályzat XIV. melléklete (az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás) részletes előírásokat, közöttük naptári ütemtervet is tartalmaz.

A Parlament állásfoglalást fogad el az éves programról. Az elnök felkéri a Tanácsot, hogy nyilvánítson véleményt a Bizottság munkaprogramjáról és a Parlament állásfoglalásáról. Ha valamely intézmény nem tudja tartani a megállapított ütemezést, értesíti a többi intézményt a késedelem okáról, és új ütemezést javasol.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkében előírt kezdeményezés
A Parlament a képviselők többségével, az EUMSZ 225. cikkének megfelelően és egyik bizottságának jelentése alapján felkérheti a Bizottságot, hogy terjesszen elő bármely szükséges jogalkotási javaslatot. A Parlament egyúttal határidőt tűzhet ki az ilyen javaslatok benyújtására. Az illetékes parlamenti bizottságnak előzetesen az Elnökök Értekezlete engedélyéért kell folyamodnia. A Bizottság jóváhagyhatja vagy elutasíthatja a felkérés tárgyát képező javaslatot.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében a Parlamentre ruházott kezdeményezési jog alapján oly módon is születhet javaslat egy uniós jogalkotási aktusra vonatkozóan, hogy annak megtételére egy tagállam kéri fel az Európai Parlamentet. Egy ilyen javaslatot a Parlament elnökéhez kell benyújtani, aki vizsgálat céljából azt az illetékes bizottsághoz utalja. Ez a bizottság dönt a javaslat plenáris ülés elé terjesztéséről (lásd fenn).

Saját kezdeményezésű jelentések
A közösségi alapszerződések által az Európai Parlamentre ruházott kezdeményezési jog keretében a parlamenti bizottságok jelentést készíthetnek az illetékességi körükbe tartozó tárgyban, és azt állásfoglalásra irányuló javaslat formájában a Parlament elé terjeszthetik. A parlamenti bizottságok a jelentés elkészítésére vonatkozó bármely javaslat megtétele előtt kötelesek megszerezni az Elnökök Értekezletének engedélyét.